2.RÉSZ

Isten a hetedik napot megszenteli. Az Édenkert.

A házasság szereztetése.

És elvégezteték az ég és a föld, és

azoknak minden serege.

2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő

munkáját, a melyet alkotott vala,megszűnék a

hetedik napon minden munkájától a melyet

alkotott vala.

3. És megáldá Isten a hetedik napot, és

megszentelé azt; Mivelhogy azon szűnt vala

meg minden munkájától, melyet teremtve

szerzett vala Isten.

4. Ez az égnek és a földnek eredete, a

mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet

és az eget teremté.

5. Még semmiféle mezei növény sem

vala a földön, s még semmiféle mezei fű

sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem

bocsátott esőt vala a földre ; és ember sem

vala, ki a földet mívelje;

6. Azonban pára szállott vala fel a földről

és megnedvesíté a föld egész szinét.

7. És formálta vala az Úr Isten az embert

a föld porából, és lehellett vala az ő orrába

életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben,

napkelet  felől, és abba helyezteté az embert,

a kit formált vala.

9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle

fát, tekintetre kedvest és eledelre jót,az élet fáját is

a kertnek közepette,és a jó és gonosz tudásnak fáját.

10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert

megöntözésére; és onnét elágazik és négy

főágra szakad vala.

11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli
Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a
Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pdig Gihon; ez az,
a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az,
a mely Ássiria hosszában foly. A negyedik
folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt
az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek,
mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásnak fájáról, arról ne egyél;
mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek
egyedül lenni; szerzek néki segitő társat,hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle
mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az
emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat;
mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak,
az annak neve.
20. És nevet ad az ember minden baromnak,
az ég madarainak, és minden mezei vadnak;
de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az
emberre, és az elaluvék. Akkor kivőn egyet annak
oldalbordái közűl, és hussal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet
kivett vala az emberből, asszonynyá,és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont,
és testemből való test: Ez asszonynyembernek neveztessék,
mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiu az ő atyját és az ő anyját,
és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember
és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

2012.10.26